Finn ló

Finnország egyetlen őshonos lófajtájának eredetéről nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy már a bronzkorban az ország területén élt. Nagyon fontos szerepet játszott a finn történelemben: a hadászatban is sokféleképpen hasznosíthatták erejét, de a mezőgazdaság sem igen létezhetett volna a finn ló nélkül. 1907-ben alapították a méneskönyvét, azóta semmilyen más fajtával nem keresztezték. 1924-ben a finn ló két változatát kezdték tenyészteni: a testesebb igáslovat és a könnyebb felépítésű, változatos hasznosítású fajtáját. 1971-ben már négy bejegyzett típusát tartották nyilván: az igáslovat, az ügetőt, a hobbilovat és a póni méretűt. Ma Finnországban évente kb. 1000 csikó születik ebből a fajtából. Az egyik legsokoldalúbban hasznosítható ló a világon, és a leggyorsabb hidegvérű lovak egyike. Kitartó, szívós, készséges, megbízható és éber állat. A többi hidegvérű fajtához képest a finn ló kicsinek számít, vonóereje azonban nem kevesebb, nagy terhek szállítására is képes. Marmagassága 150–170 cm körüli, a póni méretű finn ló 148 cm alatti. Legtöbbször sárga színben fordul elő, sörénye gyakran lenszőke, és főleg a fejen illetve a lábon található fehér jegyek is általánosak.