Dülmeni póni

Németország egészen napjainkig két őshonos pónifajtával büszkélkedhetett: a dülmeni, illetve a senneri pónival, de ez utóbbi fajtát már kipusztulttá nyilvánították. A dülmeni póni eredetéről nincsenek adataink. Legelőször az 1300-as években írtak a póni létezéséről, amely a vesztfáliai Dülmen városának közelében elterülő legelőkön élt szabadon és háborítatlanul egészen a 19. századig. Akkor azonban a földterületek felparcellázása és a mezőgazdaság fellendülése kiszorította a pónit természetes élőhelyéről. Ma egyetlen vad ménesük létezik: Croy herceg 3,5 km²-nyi birtokán háborítatlanul élhetnek. A hercegi család már az 1800-as években sokat tett a fajta megóvásáért. A dülmeni póni kiválóan alkalmas gyermekek lovagoltatására, fogatlónak és mezőgazdasági munkák elvégzésére. Marmagassága 122–132 cm, nyaka rövid, fara kevéssé izmolt, patája kemény és kicsi. Küllemében őrzi az ősi jelleget, jellemzően fakó színű, de más fajtákkal való keveredés hatására előfordul pej, fekete és sárga színben is.