Asztúr

A fajta Észak-Spanyolországból származik.  Már a rómaiak is említést tettek erről a kis termetű póniról, amelyet asturconként emlegettek. A középkorban a franciák közkedvelt lova volt. Plinius (ókori író és természettudós, aki a Vezúv kitörésekor, i. e. 79-ben lelte halálát, amikor tudományos megfigyelések céljából, és hogy a bajba jutottakon segítsen, a tűzhányóhoz sietett, s a mérgező gázok megfojtották) is említést tesz róla, s leírja, hogy a ügetés helyett egy sajátos és a lovas számára nagyon kényelmes jármódban mozog, azonos oldalon egyszerre lépve a lábaival. Ez a jármód a poroszkálás, ami miatt a hölgyek kedvenc hátaslovává vált. A franciák haubini néven emlegették, s valószínűleg ebből alakult ki a hobbi ló kifejezés is. Egyesek szerint az asztúr a garrano póni (ami a kelta póni közvetlen leszármazottja) és a sorraia keresztezéséből jött létre, aminek nyugodt, kiegyensúlyozott természetét köszönheti. A fajta igen zord körülmények között élt, ami miatt majdnem a kihalás szélére került. Túlnyomó részben fekete és pej színben fordul elő, fehér jegyek nélkül. Marmagassága 114–124 cm.