Akhal-tekini

Közép-Ázsiából, a mai Oroszország, Türkmenisztán területéről származik, aminek egyben címerállata is. A világ egyik legősibb fajtáinak egyike, Kr. e. 2400-ból is találtak akhal-tekini leleteket az egykori Perzsa Birodalom területén. A fajtát csak a 19. század végén kezdték ezen a néven emlegetni, a Türkmenisztán déli részén található Akhal-oázis és az ott élő teke nevű türkmén törzs után, akik évszázadokon keresztül tenyésztették a fajtát. Az ókorban igen nagyra becsülték, a harcokban igyekeztek minél többet zsákmányolni ebből a rendkívüli fajtából; az akhal-tekini ugyanis még az ottani szélsőséges sivatagi körülmények között is hatalmas távolságokat volt képes megtenni. Korabeli írások szerint tíz napon keresztül akár napi 150 km-t is lovagolhattak vele folyamatosan, amiért a „lovak agara”-ként is szokták emlegetni. Egyesek úgy vélik, hogy Nagy Sándor híres lova, Bukefalosz is ebbe a fajtába tartozhatott. Az arab telivér azonban fokozatosan kiszorította, és ma már csak néhány tiszta vérű fajta él, elsősorban Türkmenisztánban. Marmagassága 145–157 cm, vékony bőre alatt jól látszanak az erek. Szívós, mégis törékenynek tűnik: a far gyenge, a láb hosszú, kecses és izmos, a sörény ritka, az üstök pedig néha hiányzik. Nagy, értelmes szeme van, ami lehet mandulavágású is. A fül keskeny és hosszú; tüzes és akaratos ló. A szőrzet csillogó, leggyakrabban aranysárga és fakó.